HTML

Botló

Mennyi baja van mindenkinek... Kezdjük velem!

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Dögölj meg, nátha!

2008.05.18. 14:23 Irkafirka

Megint itt a férfilét legkínzóbb betegsége: a nátha.
Taknyos vagyok, nem kapok levegőt, és amit kifújok, az akár a csapból is jöhetett volna. Másnapra ez a vizenyő átalakul kirobbanthatatlan dugóvá, lebénít minden nazális forgalmat. Az orrtövem kivörösödik, és a puszta létezés is olyan nehéz, mint a Jupiteren ugrókötelezni. Abban, hogy nem érzek ízeket, van egy kis jó is: nem hányok a teától, amiből már vagy 2 hordónyit magamba öntöttem.
Nyafogok, mondja barátnőm. A nők mindig nevetnek, hogy mi, pasasok megpróbálunk belehalni ebbe a látszólag egyszerű kis izébe. De van ennél rosszabb?
A férfit nem ilyen apró gondok elviselésére lett tervezték. Épp elég a háború, meg a stresszes irodai élet. A nőknek könnyű, ők havi adagokban szoktak a szenvedéshez. Ez megedzette őket egy életre, míg én, aki csak évente 2-3x vagyok beteg, alaposan megkínlódom egy megfázással.
Ahhoz, hogy férfinak érezd magad, erő kell, tettrekészség és vasakarat, de hogy legyek ilyen, ha olyan a hangom, mint valami muppetfigurának?
Szóval dögöljön meg a nátha, és fertőzzön meg nőket vagy emós kisfiúkat.

Szólj hozzá!

Címkék: szenvedés nátha döghalál

Kövér vigasz

2008.05.10. 04:49 Irkafirka

Az első bejegyzés egy kis tűnődés.
Ma együtt voltam egy lánnyal, és bár nem ment minden simán (a nehéz napok mindig jókor jönnek), de így is meglehetősen élvezetes volt.
A leányzó gömbölyű, és ezt szégyelli. Még előttem se akart fényben pucérkodni. Miért is?
Mert meghülyít mindenkit az ideálemberek fotóözöne. Nem szeretjük a testünket, mert nem olyan, mint az újságban. A vicc az, hogy senkinek sem olyan. A lapokban minden képet fotosoppos módszerekkel átszabnak, mert az az anyajegy olyan ciki, és a márványos bőr is.

A fejlett országokban rengeteg az elhízott ember. Főleg ülőmunka van, ehhez pedig nem kellenek izmok, enni viszont szeretünk, a háj meg kúszik fel, mint a bojler a Ragyogásban. A magyar konyha egyébként sem update 1-es.
Persze, ha valaki nem tud felmenni a harmadik emeletre, vagy séta közben is fújtat és izzad, az csakugyan nem vonzó. Viszont kit érdekel egy kis pocak?
A jó kondi a lényeg, hogy futva is elérjük a buszt, és hogy haza tudjuk cekkelni a kaját. Meg, hogy rugdossuk a bőrt a gyerekkel vasárnap délután.
Csakugyan nem érdemes szívrohamban elpatkolni harmincévesen, de vajon megéri agyonstresszelni magunkat egy kis súlyfelesleg miatt? Vajon miért elvárás egy alapvetően mozgásszegény életmódú társadalomban, hogy sportosan nézzünk ki? Ösztönök talán, idejétmúlt beidegződések? Vagy inkább azok keltik ezt a közgondolatot, akiknek fizetünk a fogyásért?

Ijesztő, hogy egy marketingtrükknek dőlünk be, és komolyan rongáljuk a lelkünket miatta. Hiszen az életmódbiznisznek nem éri meg azt mondani: az légy, aki vagy! Fogadd el magad úgy, ahogy kinézel, és menjél kosarazni!
Egy hatalmas iparágat táplálunk a szenvedéseinkkel, amik nélkülük aligha léteznének. Rengetegen járnak konditerembe súlyokat emelgetni azért, hogy formában tartsák magukat. Mihez is?
Az előző századfordulón az angliai börtönökben volt egy szerkezet, amit a rabok hajtottak a lábukkal napi tíz órában, hogy ne unatkozzanak. Egy végtelen lépcsősoron kellett mászniuk. Széldarálónak hívták, mert semmiféle értelmes célt nem szolgált, a belefektetett erővel semmit nem kezdtek. A kondizás érdekesen hasonlít ehhez.

A lányt minderről nem tudtam meggyőzni, ő fogyózik, addig meg takargatja előttem a pociját :)




Szólj hozzá!

Címkék: biznisz kövér háj kondi